Régebben a bányász szakma több mai szakterületet is magában foglalt: az egyszerűség kedvéért bányamérnöknek nevezett szakember a szűken vett bányászaton kívül a kohászathoz és a pénzverészethez is értett. A tudományos és technikai fejlődés során ezek az ágak szétváltak. Mivel a selmeci Akadémián tanultak az erdészek is, így ők is, és az Akadémia utódjainak a hallgatói (pl. Sopronban, Miskolcon, Dunaújvárosban és Székesfehérváron) is.
De természetesen nem csak a mérnökök köszönnek így.
Mióta van ez a köszönés?
Ritka, hogy ezt pontosan tudjuk, de ebben az esetben ez történt: Péch Antal az OMBKE 1894. évi selmeci választmányi ülésén javasolja, hogy addig szokásos Szerencse fel! (a német Glück Auf! megfelelője) helyett a magyar köszönésekhez jobban igazodó Jó szerencsét! alakot használjuk. És így köszönünk ma is.

Mi az a "farbőr"?

1. nyereg része (két kápa közti áthidalás)
2. a középkori bányászok ruhájának része. A bányába való lejutásnak egyik módja az volt, hogy fagerendán csúsztak le egy biztosítókötélbe kapaszkodva. Ennél a műveletnél volt nélkülözhetetlen a farbőr, mint védelmi eszköz: a derekukra kötött, hátul lelógó bőrkötény, aminek a végét csúszás közben kézzel tartották.

Agricola így írja le a műveletet:
A bányászok leszálló berendezései a létrák, amelyeket az akna egyik oldalára erősítenek és amelyek a táróig, vagy az akna fenekéig érnek le. Elkészítési módjukat felesleges ismertetni, hiszen mindenütt használják őket és nem az elkészítésük kíván nagy szaktudást, hanem az elhelyezésük követel nagy, körültekintő gondosságot. De a bányászok nemcsak a létrák fokain szállnak le, hanem a felvonókötélre erősített kötélnyeregben ülve is leereszkednek a bányába a korábban ismertetett háromféle felvonógép segítségével. Mivel pedig vannak erősen lejtős aknák is, a bányászok és a munkások az ágyékuk köré kötött bőrön, a farbőrön, ülő helyzetben csúsznak le, akárcsak a gyerekek télen a domb jeges lejtőjén. Hogy fel ne boruljanak, egyik karjukkal a kifeszített kötelet karolják át. Ezt a kötelet az aknaszáj fölött lévő gerendához kötik, alul pedig az aknafenékbe vert faoszlophoz. A bányászok tehát ezen a három módon szállnak le a bányába. Van még egy negyedik mód is, amikor az emberek és a lovak egy lejtős, csavarodó akna kőzetébe vágott lépcsőkön szállnak le a föld alatti gépekhez és ugyanezen az úton jönnek fel a föld színére.