Ösztöndíjasként végezte tanulmányait a selmecbányai bányászati Akadémián 1772-75 között 1777-ben Freibergben, majd Stockholmban Bergmann professzornál tanult.
Visszatérve 1779-ben nevezték ki a selmecbányai akadámia kohászat-kémia-ásványtan tanszékére tanárnak. 1792-ben Bécsbe helyezték át, ahol a birodalom bányászati és kohászati ügyeinek irányítója lett. 1802-ben nyugalomba vonul.

1782-85 között főleg a tellur problémája foglalkoztatta, 1785 után kezdte meg redukciós kísérleteit a földek fémesítésével. Ő mondta ki, hogy az úgynevezett „földek" tulajdonképpen fémek oxidjai és redukcióval fémesíthetők. Vitája Müller Ferenccel a tellúr felfedezéséhez vezetett.
Bevezette, és tovább fejlesztette (finomabbra őrlés, helyes zagyösszetétel beállítása, kétszeri klórozó pörkölés, többszörös amalgamálás, rézüstök helyett forgatható fahordók) Born Ignác amalgámozó nemesfém-kinyerő eljárását. Az első volt, hazánkban, aki a kémiai folyamatok jelölését az oktatásban alkalmazta (1781). Értekezései nagyrészt a Crell Chemische Annalenben jelentek meg.