Nikolaus
Josef Jacquin
(1727. febr. 16. Leydenben - 1817. okt. 26. Bécs.) |
Gimnáziumba Antwerpenben
járt. Utána egyetemi filozófiai, orvosi, kémiai és botanikai
tanulmányokat folytatott Leidenben, Párizsban, majd 1752-től
kezdve Bécsben. 1752 és 1755 között orvosi gyakorlatot folytatott
Bécsben, mellette azonban elkészítette a schönbrunni császári
palota kertje növényeinek jegyzékét is az akkor teljesen
újnak számító Linné-féle rendszer alapján, majd ennek elismeréseképpen
a császárnőtől megbízást kap a császári kertek rendezésére.
Külföldi tanulmányutakra utazott, majd létrehozta a botanikus
kertet amelynek első igazgatója volt, miközben az egyetemen
kémiai előadásokat tartott.
1763 és 1769 között a bányászati és kohászati oktatás reformja
keretében Mária Terézia által rendelettel Bányászati
és Kohászati Akadémiává (hivatalos nevén Bergakademie-vé)
fejlesztett tanintézmény első professzora volt. 1765-ben
Selmecen házasságot kötött,
és fia született. 1764. szept. 1.-én egyéves felkészülés
(a tanszék, a laboratórium és az ásványgyűjtemény megszervezése)
után kezdte meg a kémiai előadásokat. Ezek anyaga „Collegia
Chymica” cimmel 1766-ban jelent meg: 508 oldal elméleti
és 357 oldal gyakorlati résszel.

1769 és 1797 között a bécsi
Egyetem Kémiai és Botanikai Tanszékének professzora. Ez
idő alatt nagy szakirodalmi tevékenységet fejt ki, mind
a kémia, de főként a botanika terén, Európa vezető tudósai
között tartják számon.
Tagjává választotta a bécsi, szentpétervári, az uppsalai
és a stockholmi akadémia, a párizsi és baseli orvostársaság
stb.
1783-ban megjelent az „Anfangsgründe der medizinisch-practischen
Chemie” c. műve, ami a kor legeredményesebb ilyen tárgyú
tankönyvének bizonyul. 1806-ban kitüntetik a Szent István-rend
lovagkeresztjével és ezzel együtt bárói rangra is emelkedik.
1809-ben a bécsi Egyetem rektora. 1815-ben kitüntetik a
dán Danebrog rendjellel. 1817 október 26-án, 90 éves korában,
Bécsben távozik az élők sorából.
Selmecen az ő laboratóriumi oktatási irányát továbbvivő
G. Scopoli és Rupprecht
Antal módszereit vették át a világ első műszaki egyetemének,
a párizsi École Polytechniquenek megszervezésekor 1794-ben.
A selmeci Bányászati Akadémia 1763-ban indult kezdeti néhány
évtizede a magyarországi kémiai tudományos kutatás bölcsőjét
jelentette, aminek első, kiváló képviselője Jacquin volt.
