1856-58-ban a bécsi műegyetem hallgatója volt, majd 1858-62-ben a selmeci akadémián tanult bányászatot, kohászatot. 1862-63-ban ideiglenes tanársegéd az akadémián. 1863-68 között Selmecen, Govasdián, Kapnikbányán és Nagybányán teljesített szolgálatot.
1868-72-ben a diósgyőri vasgyár mérnöke, s az akkori építkezések műszaki vezetője.
1872-tól, az akkor megszervezett bányamértan-geodézia tanszék vezetője (1872-73) Helyettes tanár, 1873-78: rendkívüli tanár, 1878-tól rendes tanár). 1902-ben vonult nyugalomba. 1894-től főbányatanácsos.
Szakirodalmi munkásságával megteremtette a magyar nyelvű bányaméréstani és földméréstani irodalmat. Számos új műszer megalkotásával és új mérési módszer kidolgozásával járult hozzá a bányaméréstan tudományának egyetemes fejlődéséhez. 1892- 94 között a BKL szerkesztője, az OMBKE titkára.